A legjobb csak úgy, magában, pincehűvösen, jó alapos mosás után foggal-körömmel megenni a gyümölcsöket, a nemkívánatos részek kihagyásával (úgy is, mint bevásárlás, cipelés, fizetés, meg ilyesmik), de néha, amikor valami másra vágyik az ember, némi rafináltsággal fel lehet turbózni a gyümölcsöket.
Mindenkinek egyből eszébe jut a gyümölcssaláta, amit nem lehet kétszer ugyanolyanra elkészíteni.
Kell hozzá gyümölcs – lehet egy vagy több fajta vegyesen -, amit megtisztítva, falatnyi darabokra aprítunk. Mivel a legtöbb gyümölcs a levegőn megbarnul, kevés citromlével jó meglocsolni a darabokat.
A feldarabolt gyümölcsöket egy tálban összekeverjük, ha nincs elég saját leve, keverünk hozzá valamit (nem gázolajat), fűszerezzük, és néhány órára hidegre tesszük, hogy az ízek összeérjenek. A levet készíthetjük például dobozos gyümölcsléből: grapefruittal kesernyés-pikánsat, narancslével édesebbet, alma vagy körtelével még édesebbet. A léhez kevés vaníliás cukrot és mézet is keverhetünk, az édesekhez tényleg csak egy picit; ha netán eltúloztuk, akkor kevés citromlével ellensúlyozhatjuk a túlzott édességet, ha ettől túl savanyú lesz, akkor jöhet megint a gyümölcslé és a méz, aztán megint a citromlé, mert persze túl édes; végül a “drágám, muszáj neked a kádban csinálni a gyümölcssalátát? Legalább a szőrt takarítsd ki előtte…” kezdetű pikírt megjegyzések az erőfeszítéseinket nem kellően értékelő családtagoktól.
Fűszerként a gyümölcssalátához természetesen fahéjat, szegfűszeget, szegfűborsot, ánizst ajánlunk, de érdemes kísérletezni kevés őrölt borssal, kardamommal, szerecsendióval is.
Ha az ablakban nevelünk fűszernövényeket, szüretelhetünk bele citromfű, menta vagy kakukkfűleveleket, esetleg kevés bazsalikomot is. Természetesen a reszelt citrom-, narancs- vagy grapefruit-héj is feldobja a gyümölcssalátát. Önthetünk hozzá kevés fehérbort, rumot, vodkát vagy likőrt, esetleg gyümölcspálinkát is, de ez esetben csak módjával kóstolgassunk, mert arányérzékünk eltorzulhat.
Az elkészített öntetet rálocsoljuk a gyümölcsre, óvatosan megkeverjük, és a hűtőbe tesszük.
A salátalé készülhet joghurt vagy kefír alappal is, ebbe is lehet citromlevet tenni, valamint ugyanúgy fűszerezhetjük is. Apró, bogyós gyümölcsökből készülhet sűrű, krémszerű saláta: málna, eper, ribizli összetörve az alap, ehhez őrölt mogyorót, citromlevet, mézet, fűszereket és natúr joghurtot keverünk. A mogyorót helyettesíthetjük szézámmaggal is, de tekintettel ennek afrodiziákus hatására, nagy mennyiségben történő fogyasztása vendégségben problémákat okozhat.
Természetesen mindegyik gyümölcssalátához igen jók a durvára vágott olajos magvak (dió, mogyoró, mandula, pisztácia), és egyéb reform magok is (len, szezám, napraforgó stb.) enyhén megpirítva. Ezeket tálalás előtt szórjuk a gyümölcssaláta tetejére, vagy egy tálkában kínáljuk, hogy mindenki sk. (azaz saját kanalúlag), ízlés szerint szórhassa a saját adagjára.
Gyümölcssaláta, vagy néhány gyümölcsdarab nagyon finom fagylalthoz, parféhoz is.
ZP találmánya mindenképpen említést érdemel: vanília- és gyümölcsfagyikhoz némi mélyhűtött, vegyes erdei gyümölcsöt hirtelen megmelegítünk, és a kiadagolt fagylaltra öntünk. Igen finom, abbahagyni szinte lehetetlen.
Házilag készülhet gyümölcsfagyi is, egyszerű és egészséges, nagyjából műanyag-mentes. Natúr joghurt vagy kefír kell hozzá, meg apróra vágott gyümölcs – egy vagy többféle -, ezeket turmixban összekeverjük citromlével, vaníliáscukorral, mézzel, és nagy jégkockatartóban fagyasztjuk. Amikor átfagyott, turmixgépben még egyszer jól átkeverjük, és kis időre visszatesszük a mélyhűtőbe. Tálaláskor tehetünk mellé még gyümölcsöt, megöntözhetjük likőrrel, vagy tejszínhabbal koronázhatjuk.
Pudingot, krémet kétféle módon lehet gyümölccsel varázsolni: vagy együtt főzzük az egészet, vagy később vegyítjük. A legegyszerűbb vaníliapudingot készíteni, amikor majdnem kihűlt, gyümölccsel összekeverni, vagy egy tálban szépen elrendezve rétegezni.
A gyümölcsökből készült krémek kiválóan alkalmasak még például palacsinta-tölteléknek, vagy pikáns húsok köreteként is.
Az egyik kedvenc nyárutós csemegénk készül hasonlóan: Peche Melbának hívjuk, bár az eredetileg teljesen más. Őszibarackot szeletekre vágunk, citromlével meglocsoljuk. Babapiskótát egy laposabb tál aljára teszünk egy rétegben, rumos tejjel jól meglocsoljuk, rárakjuk a barackot, és langyosra hűlt vaníliapudingot öntünk rá. Néhány órára hűtőszekrénybe tesszük, tálalásnál tejszínhabbal díszítjük. Mindig dupla mennyiséget kell készíteni belőle.
Gyümölcspudingot egy rokonunk fifikás trükkjével a legegyszerűbb főzni: ha a szakácskönyvi receptben előírt mennyiségű tejet gyümölcslével helyettesítjük, és a továbbiakban a leírásnak megfelelően készítjük, akkor szebb lesz a színe is, és nem kell attól tartanunk, hogy a gyümölcssav összecsomósítja a tejet. Az íze pedig igen jó.
Nem feledkezhetünk meg a gyümölcsös sütemények hatalmas tárházáról sem. Talán nincs is ember, aki valamelyiket ne kedvelné.
Vegyük először a piskótatésztával készülteket. Alap a piskóta, amit meg lehet bolondítani némi őrölt dióval, mogyoróval vagy mandulával, természetesen az előírt lisztmennyiség arányos csökkentésével. Tehetünk különböző fűszereket is a tésztához, extrém hajlammal akár pl. menta- vagy citromfűleveleket – de csak óvatosan. A feldarabolt gyümölcsöt lisztbe forgatva a tészta tetejére szokás szórni, és mindenestül közepes hőfokon megsütni. A túl sok gyümölcs képes nem a kívánt jobb eredményt hozni: ha sok levet enged, “szalonnás” lesz a piskóta, nem tud rendesen megsülni.
Másik változat, amikor a már majdnem megsült tésztára szórjuk a gyümölcsöt, ez ajánlott pl. a málnával, ribizlivel, amelyek sok nedvességet tartalmaznak.
Ha magában sütjük meg a piskótatésztát, kihűlve gyümölccsel díszíthetjük, tölthetjük, vagy vanília, citrom, gyümölcskrémmel töltve plusz darabos gyümölccsel. Az utóbbi módszerrel készülnek a jellegzetes, lapos, kerek gyümölcstorták, amelyeknek a tetejét még valamilyen mázzal is bevonják.
Az angolok által kedvelt pie-t is érdemes kipróbálni, persze kicsit átformálva a receptet: ehhez ún. kevert tésztát kell készíteni (mézzel, őrölt dióval lehet fokozni az élvezetet), egy mélyebb pie-formát vagy tortaformát kibélelni a vékonyra nyújtott tészta 2/3-ával, darabolt gyümölccsel megtölteni, és a maradék tésztával befedni. A tésztát villával meg kell szurkálni, a tetejére pedig 6-7 cm-es lyukat vágni, hogy a sütés közben keletkező gőz és a haldokló gyümölcs lelke az így megnyitott csakrán át el tudjon szállni Mme Blavatsky-val bridzsezni az örök vadászmezőkre.
A gyümölcsös sütik nagy és népszerű csoportja a réteseké. A rétes ismertségét és kedveltségét mutatja, hogy tésztája unalomig ismételt szólásmondást is inspirált.
A rétestészta készítése valóban nagy tudomány: a siker egyik záloga a megfelelő liszt, amit persze művészet beszerezni; a másik zálog a megfelelően konyhaedzett idős nőrokon, akitől a fortélyok elleshetők.
Ez utóbbit kizárólag öröklés vagy házasság útján lehet beszerezni, de vigyázat: szavatosságuk változó, az időskori feledékenység pedig egészen megdöbbentő receptek sorát képes produkálni.
Kezdőknek egyszerűbb a kész rétestésztát megvenni, kicsomagolni, megtölteni, megsütni és megenni. A töltelékhez apróra darabolt, esetleg kissé megpárolt gyümölcs a legjobb, a lédúsakhoz érdemes kevés darált diót, mákot keverni, és a tésztára a töltelék alá mindig kevés zsemlemorzsát, darált diót, vagy a kettő keverékét szórni. A feltekert rétesrudak tetejét kevés olajjal vagy olvasztott vajjal kenjük be, hogy szép barnára és fényesre süljenek.
Mesés tortákat is készíthetünk gyümölccsel, leginkább piskóta alapra, könnyű joghurtos, vagy túrós krémmel és sok gyümölccsel. Ha a torta egyféle gyümölcsből készül, választhatunk ugyanolyan ízesítésű joghurtot a krémhez. Vagy akár épp ellenkezőleg.
Jó hízást kívánunk!