Népi megfigyelés szerint a tökfőzeléket inkább a pasik szeretik.
A sült tököt meg a nők.
A menzán elérhető, tökfőzelék fantázianevű paprikás rántásfőzeléket meg talán még a malacok se annyira.
A tökfőzelék készítésénél az első szűk keresztmetszet itt van mindjárt az elején: a hatalmas tököt hazacipelés után valahogy fel kell aprítani.
Erre eleink kitalálták már a tökgyalut, meg a földszintes épületet is, amely közvetlen összeköttetésben állt a kerttel, aholis a tök olyan baromi nagyra bírt nőni.
Szóval a tököt fel kell hasmetszeni, majd a magját kikaparni, héját lehámozni (ragacsos, nyúlós lesz a kezünk, öee), aztán a kinyert tökdarabokat legyalulni. Ha megfelelő méretűre faragjuk, bele lehet tuszkolni a robotgépbe – mixerrel ne próbálkozzunk inkább, ha nem bébiételt szeretnénk készíteni.
Szerencsénkre a huszadik század végének közeledtére valaki ünnepélyesen feltalálta a konyhakész gyalult tököt, így az előző bekezdést nagyjából el is lehet felejteni. A gyalult tököt ráadásul csomagkapcsoltan kaporral együtt is lehet kapni, ezzel még egy problémát elhárítván.
Mivel Bújócskáék nem törődnek a népi megfigyelésekkel (csak néha), nem szeretik a tökfőzeléket (soha), így ezt a receptet mellőzzük most. Különben is, kár azt a finom kaprot elpazarolni, mikor milyen finom kapros-tejfölös uborkasalátát lehet vele varázsolni.
Ha az aprítást túl fáradságosnak találná valaki, ajánljuk figyelmébe a töltött tököt. Így a tököt hosszában kell csak félbevágni, és a belsejét kikaparni, tovább aprítani csak akkor kell, ha nem fér a sütőbe. A kivájt magos rész helyére lehet a tölteléket rakni. A töltelék lehet fasírhúsféle, egyéb húsféle darálva, fűszerezve, tojásos-szójás-morzsás vagy egyéb, a tetejére lehet sajtot tenni, és nem túl forró sütőben lassan megsütni, hogy a tök is megpuhuljon.
A tök húsa ál-lítólag ál-húslevesbe is használható, a zöldséges lébe hús helyett kell belefőzni, színre és ízre is húsleves-szerű lesz – állítólag. Lehet lekvárt is készíteni tökből, ezzel csak az a baj, hogy a tök magában íztelen, ezért valamely ízes gyümölccsel kell keverni. Nagyüzemileg is használják állítólag gyümölcs pótlására, de házilag inkább gyümölcsöt javaslunk gyümölcs pótlására. Igaz, drágább, de valószínűleg jobb is, és jóval kevésbé illúzióromboló.
A sült tök rejtelmeiről
A sült tök bizonyos népcsoportok szerint olyannyira ízletes, hogy csak akkor lehet abbahagyni az élvezetét, amikor az utolsó morzsát is bekebeleztük.
Ez is tök, tehát a méret, szállítás és aprítás gondjaitól nem mentes.
Haladó, ún. ezredfordulékony szakács ezért kiballag a piacra, és előre daraboltan vásárolja a sütnivaló tököt – ettől hátha több lesz a sütnivalója. (Ez rossz vicc volt, elnézést.)
Újabban kétféle típust is lehet venni: egyik a hagyományos, amit az amerikaik kivájva ijesztgetésre használnak. A kivájt részek további hasznosításáról még nem készült felmérés.
A valószínűleg lusta éspervagy városlakó egyedek számára kifejlesztett ún. sonka vagy kaliforniai tök nevével ellentétben inkább jól megtermett körtére emlékeztet formailag, ám a designer ravasz csavarral narancsra (narancs színűre) tervezte, ezzel is ellensúlyozva a körtés alakot. Ezt emberi léptékben is meg tudjuk venni egészben. Minél szebb, élénkebb sárga, annál érettebb és finomabb. Miután hazaszállítottuk, mossuk meg, majd egy erős, éles késsel azbeszt- vagy lánckesztyűben daraboljuk fel kb. 10 cm hosszú hasábokra. Szerkezetileg ez a fajta tök annyiban más, mint a korábban ismertek, hogy a kerekebb része üreges, belül magvak találhatóak, melyek emberi fogyasztásra a kutatások tanúsága szerint alkalmasak – ún. tökmag néven kerülnek forgalomba. (tökmagszotyiiiiiiii)
A magos részt kanállal kaparjuk ki a tök hasából, a sült töknek ez nem része.
A megfelelően feldarabolt áldozatot közepesen meleg sütőben süssük addig, míg az egész lakást áthatja az illata, és jó puha lesz. Miután kivettük a sütőből, kezdjünk valami nagyon fontos és feszült figyelmet követelő feladatba, amíg ehető hőmérsékletűre hűl a tök.
A családot vagy azon családtagokat, akik szívesen ennének a frissen sült tökből, távolítsuk el hatótávolságunkból. Majd faljuk fel.
Meg lehet próbálni a sütést mikrohullámon is, úgy persze nem fog megpirulni a teteje, és kicsit más lesz az íze, de szintén nagyon finom.
A hagyományos sütőtök darabolását nem véletlenül ágfűrésszel szokták végezni a szakemberek, tehát ha ebből a fajtából vásárolunk, jó beszerezni a legközelebbi barkácsboltból egy ágfűrészt is. Előnye ennek a formának, hogy a magokat általában a piacon eltávolítják, így azzal már nem kell veszkődnünk.
Sült tökből mártásokat, leveseket sőt felfújtakat is készíthetünk.
Szűk keresztmetszet: megint az aprítás. Ha ezt a feladatot megoldottuk, jöhetnek a pikáns receptek, főzés, tálalás, majd elismerés bezsebelése.
Nálunk kedvenc a sütőtök-krémleves.
Ehhez póréhagyma karikákat a sütőtökkockákkal együtt kevés vajon vagy margarinon megfuttatunk, kevés sáfránnyal, őrölt fehér borssal, sóval és őrölt szerecsendióval fűszerezzük, vízzel felöntjük és puhára főzzük. Mixerben pépesítjük, ízlés szerint hígítjuk tejjel vagy vízzel, és tejszínnel finomítjuk. Ha szükséges, fűszerezzük még, és melegen tálaljuk.
Ha édes-pikáns mártást kívánunk, a tökkockákat magukban kevés vajon pároljuk, és annyi vízzel öntsük fel, ami épp ellepi. Kevés fehérborssal és szerecsendióval most is fűszerezhetjük. Ha puhára főtt, pépesítsük, ha nem találjuk elég sűrűnek, kukoricaliszttel vagy ételkeményítővel sűrítsük, és ha már nem forraljuk, mézzel édesítsük.
Sütőtökből ivólevet és bébiételt is készítenek, ezeket teszteltük, az eredmény pedig negatív lett. Szóval nem annyira ajánljuk, de mindenki kipróbálhatja a saját ízlelőbimbóin.
Főzésre tök helyett a tökfélék családjába tartozó egyebeket is lehet használni, úgy mint cukkini, patisszon avagy csillagtök, uborka. A padlizsán minden ellenkező híresztelést cáfol, nem tartozik a tökfélék közé, a külső hasonlóság jóhiszemű feltételezés alapján a véletlen műve csak. Vannak még apróbb-nagyobb csíkos, pöttyös, furcsa alakú vagy vicces, esetleg bibircsókos tökfélék is, amelyeket leginkább díszítésre használnak, lévén dísztökök. A lopótököt meg inkább a borospincébe ajánljuk, népies lelkülettel esetleg virágtartónak vagy madáretetőnek.