“Amikor az ember még csak kisgyerek, akkor is kell tudományos ismeret” – énekelték Buborék egykor; az iskolarendszer építői fel is fedezték az ebben rejlő pedagógiai lehetőségeket: ki ne emlékezne a sulimenza mellbevágóan undorító ételeire, azok között is a zöldségeket egy életre megutáltató főzelékekre és salátákra. De csak felnőttünk valahogy mégis; és a környezettudatos és villanybrifkós júzerek most az önkielégítő salátabárokban bénáznak a bádogtálcával és zöldet esznek. A bátrabbak és ínyencebbek már régóta otthon is salátáznak: tudják, hogy ha kisétálnak a piacra, csak pár száz forintot kell magukkal vinni, meg persze nagy kosarat; mire hazaérnek a zsákmánnyal, már a napi edzésadagjukat is teljesítették.
Haladjunk mi is a korral, menjünk most a piacra. Nézzünk körül jó alaposan, és ne hagyjuk magunkat egyből befolyásolni a sokszoknyás nénik kínálásától, vagy a hosszan kígyózó soroktól! Érdemes figyelni, válogatni és gondolkodni, továbbá tartsuk be a két aranyszabályt:
1. A kofák ráérnek.
2. Nem nekik kell megenni, ami a portékáikból készül.
Mostanában egyébként érdemes a piacra menni: csodás necctrikók, remek tetoválások láthatók, fojtó az izzadságszag, ízes káromkodás hallik és mindenhol kisebb hegyekben áll a finom újburgonya, mellette virul a sárgarépa, mosolyognak szép gömbölyűen a paradicsomok, hagymák, nyújtóznak a paprikák.
Vegyünk is egyből friss, nagy víztartalmú újkrumplit! A petrezselymes újburgonya köretként vagy akár magában is isteni, meg ugye egyébként sem árt, ha van otthon krumpli (időmérésre is jó); de mert nem szeret sokáig a hűtőben fagyoskodni, három-négy nap alatt illik felhasználni, különben egy csomó pénzünkbe fog kerülni, hogy a fonnyadást és ráncosodást megelőzendő, hidratáló krémmel kenegetjük (Garantálja a Laboratoires Bújócska Pár Is).
A sárgarépa magában elropogtatva vagy salátaalapanyagnak is kiváló, tegyük a kosárba. Kígyóuborkából a soványabb a jobb – nincs rajta annyi zsír, egészségesebb – kevesebb a magja, így felszeletelve több a “hasznos” része. Kellemesen lehűtött, kapros joghurttal nyakonöntve üdítő reggeli vagy vacsora lehet nagy melegben.
A paradicsomról és paprikáról természetesen mindenkinek azonnal a lecsó jut eszébe, pedig sok egyebet is lehet varázsolni belőlük: például fél-fél mázsányit három lapát cementtel és egy csipet borssal a betonkeverőben simára keverve és a szomszéd autójára kenve, kánikulában már fél óra alatt kész is a hűs, kispolszki alakú sátor.
A paradicsomot, ha karikára vágjuk, olívaolajjal megöntözzük, friss, apróra vágott bazsalikommal bőven megszórjuk (esetleg egy kis újhagyma-karikával) akár azonnal is fel lehet falni, de ha tudunk várni egy fél órát, hogy az ízei összeérjenek, feledhetetlen csemegét kapunk. Lehet a hagyományos ecetes-sós-cukros salátaöntettel is készíteni – tegyünk hozzá bőven friss petrezselyemzöldet, de fokozhatjuk az élvezetet hagymakarikákkal meg olajbogyóval is.
A paradicsomot összeadhatjuk paprikával és uborkával is (bigámia rulez), ebből lesz a jó öreg sopszkasaláta: kell még hozzá hagyma, borecet, olívaolaj, meg jó minőségű feta-sajt.
Még lehet kapni fejessalátát is, de alaposan meg kell vizsgálni vásárlás előtt: a levéltetvek is nagyon szeretik, tehát ha sok apró, fehér, zöld vagy fekete bogárkát látunk a levelek tövében, inkább ne vegyük meg. Ennek több módja is van: vagy egyszerűen tegyük vissza, vagy mániás-videós-kamerás barátunkkal kiegészülve “tudod, kinek kell a tetves árud, kisfiam!” vakkantás kíséretében hajítsuk a salátát egyenest a másfél mázsás izomzöldséges arcába. Az ezt követő piaci üldözési jelenetről készült felvételekkel beírhatjuk magunkat a kereskedelmi TV-k home video show-jainak aranykönyvébe. Mindezen élmények megszerzése mellett a fejessalátát étkezésre is használhatjuk: legutóbb egy igen pikáns öntetet készítettünk hozzá mustárból, borecetből, olívaolajból és feketeborsból; mindezt simára keverve és jól behűtve a tálalás előtt kell az apróra tépett salátalevelekre önteni, majd durvára vágott dióbéllel megszórni.
A sokszoknyás piaci néniknél már ott figyelnek a kukoricacsövek is. Ha jól megvizsgálva és picit meg is nyomkodva kívánatosnak tartjuk (akkor az igazi, ha nyomásra tejszerű nedv jön a szemből), tegyünk néhányat közülük is a kosárba! A mikrosütő nagy segítséget nyújthat az elkészítésben, de ez esetben a környezetbarát csomagolással együtt (levelekkel a csövön) kell vásárolnunk a csemegét. Miután otthon jó alaposan megmostuk, egy tányéron szőröstül-bőröstül betesszük a mikróba, és darabonként 3-4 percig maximális hangerővel nyomjuk rá a denevértechnót. Vigyázat! A kukorica mindent el fog követni, hogy leforrázzon, amikor kivesszük! Haladó ínyencek fogyasztás előtt nem sózzák, ellenben lehelletnyi vajjal, esetleg margarinnal kenegetik, az egészen merészek mézzel is kipróbálhatják. Ha lehetőségünk van szabad tűzi parázson sütögetni, úgy érdemes a leveleitől megszabadított kukoricacsövet vajjal még nyersen megkenni, és alufóliába csomagolva 30-40 percig parázsban sütni. Már maga az aktus is mennyei élvezet (kosz, korom, tűz, piszka, pálinka, kisbalta, hej!), de ez a desszert mindennel felér: porig alázhatjuk vele az égett szalonnájukat zsírszotykos kenyerükre tunkoló, kriptoúttörő-gyanús júzereket is. És sose feledjétek: ha cében nyomjátok a Quantanamera-t, a refrén F-dúrral kezdődik, és a második sor végén azt kell kiabálni, hogy “dzsongolongobongó!”. Salátából, piacból folyt. köv.