Az úgy van, hogy a hímivarú emberfia nem mindig van beágyazva egy nő által gondozott háztartásba. Ez esetben az evés, mint olyan, általában vagy igen egysíkú, vagy igen költséges, esetleg egyszerre mindkettő. A magányos pasikat könnyen meg lehet ismerni arról, hogy izgalmasnak találnak egy szelet rántotthúst, megvetően nyilatkoznak a vitaminokról és előre köszön nekik a pizzásmotoros. A közelmúlt egyik szép emlékű mikrokultúrája, a nagykörúti jazzbitangok például mindebben olyan messzire mentek el, hogy képesek voltak heteken át egyfolytában pusztán rántást enni, mert ebben a magas tömőképességű élelemben látták meg az étkezésen való spórolás legjobb lehetőségét, megtakarítva így az élethez általában szükséges alkoholra, cigarettára és klubbelépőre szánható jelentős összegeket.
Hiba lenne őket utánozni; lehetetlen például egy vacsoravendéget pusztán rántással, Éva vermuttal és kézzel sodort cigarettával negyed óránál hosszabb maradásra bírni, ez pedig eleve kizárja például az ún. “szexuálevést”, mikor a tervbe vett hölgyet addig etetjük, míg végül zsákmánnyá terül. Világos persze, hogy épeszű legényember nem pepecsel egy órát egy kajával azért, hogy aztán öt perc alatt megegye, ezért most rápillantunk a vendégváráshoz ajánlott egyszerűbb és bárki által elkészíthető apróságokra.
Sajnos nincs mese, mindjárt az elején bevásárlást kell eszközölni, és aki el akarja kerülni a “na, mikor mutatod be a kis menyasszonyodat?” kérdéseket, az jobban teszi, ha anyu és nagyi segítségére sem számít, hanem nagy lélegzetet vesz, elhúz a boltba vagy a piacra, vásárol és alkot valamit.
Ilyen nyártájt jól bejönnek mindjárt a hűtőszekrényben sütött dolgok, pl. a részeg sárgadinnye, amelyhez csak félbe kell vágni a dinnyét, beleönteni fehér rumot, gint vagy vodkát, jól lehűteni, majd tálalás előtt darabolni. Trükkösebb megoldás ugyanezt injekcióstűvel felszerelve, az egész dinnye alapos beoltásával megtenni, és az ámuló (gyanútlan) vendég előtt felszeletelni az Absolut jó ízű gyümölcsöt. Nagyon haladók még szüret előtt, a kertben is beolthatják a dinnyét, de ez nagy-nagy gizdaság.
Finom és látványos a barack málnával: a megmosott őszi- vagy sárgabarackot félbevágjuk, a mag helyére málnát teszünk, lehűtve tálaljuk. {Tájékoztatásul: a barack nagyobbacska, sárgás és szőrös; a málna apró, piros és szőrös. Ami nagy, piros és szőrös, az általában a Mikulás, rosszabb esetben a viceházmester kánikulában. Kicsi, sárga és szőrös a tappancsos Garfieldbaba a szomszéd muci autójában. Utóbbi három dolog emberi fogyasztásra nem alkalmas, inkább a pitbullok szeretik. A szomszéd mucit a Feri szereti. (Milyen Feri?!)}
Nagyot üthetünk a tejipari klánokon és egyben vendégeinket is meglephetjük, ha meggyes joghurtunkat magunk készítjük: a meggyet kimagozzuk, összeturmixoljuk fahéjjal, mézzel és pár csepp citromlével, majd natúr joghurttal összekeverjük. Világos persze, hogy sem egy kanál méz, sem pár csepp citromlé nem kapható, és fahéjból is annyi a legkisebb kiszerelés, amennyi egy életre elégnek tűnik, de ne aggódjunk: a méz teában, dióbélhez vagy egyszerűen vajas kenyéren is jó; a citromlé elfogy koktélhoz, limonádéhoz (ginfizz rulez), a fahéj pedig kibírja a forralt bor szezonjáig.
Készíthetünk egyszerű, hideg salátát is: kedvenc zöldségeinket, esetleg némi gépsonkát feldarabolva és joghurtot kevés mustárral, reszelt tormával, őrölt fehérborssal öntetnek összekeverve, üdítő salit nyerünk, egyben a Húsvétról maradt tormát is elhasználhatjuk. A vele egyidős sonkamaradék felhasználásával szerencsés esetben remek halálközeli élményekhez juthatunk.
Nagyobb vendégség esetére a tojásos paradicsomsalátát ajánljuk. Keményre főtt tojást és közepes nagyságú paradicsomokat gerezdekre vágunk, szépen elrendezünk egy tálon. Mustárból, olajból, kicsi ecettel mártást keverünk, és jól lehűtve a salátára locsoljuk. Tálalás előtt apróra vágott petrezselyemzölddel vagy bazsalikommal is megszórhatjuk a cuccot.
Mindezeket úgy lehet elszúrni, hogy az ember túl komolyan veszi a dolgot, méricskél, adagol: ez esetben a végeredmény mártások esetében undorító trutyi lesz, a zöldségek, gyümölcsök pedig szétesnek, elszíneződnek. Hát csak lazán tessék; szemmértékre, kóstolásra ezek mind sikerülnek.
Ha pedig végképp nem megy semmi, fogj egy serpenyőt, tégy bele egy kanál olajat, gyújts alá; amikor már ég az olaj, akkor lehet bele önteni a lisztet jól; amikor már a liszt is ég, akkor zúdíts hozzá egy pohár vizet, és kavargasd sebesen. Az így nyert, égett, rántásszerű püréhez a háztartásban fellelhető összes fűszerből tégy egy kicsit, fald ki a serpenyőből, dobj rá egy sört és húzás a DooBop-ba, mert ma a Kálcsiék játszanak.