Igazán furcsa, hogy a lecsóról nem írnak tonnaszám tanulmányokat az akadémikusok, pedig a téma fontosságát mutatja a Törzsasztalon a napokban erről nyílt topic is. A lecsó ráadásul olyan étel, amelynek sem a hozzávalói, sem az elkészítése nincsenek pontosan meghatározva, mindössze abban egyezik meg majdnem minden lecsórajongó, hogy az alapvető fontosságú hozzávalók a vöröshagyma, a paradicsom és a paprika. Ezek mennyisége is ízlés szerint változik, nálunk pl. 1 rész hagyma, 2 rész paradicsom és 4 rész paprika az irányadóak.
Az alapkoncepció az elkészítéshez: hozzávalók feldarabolása, a hagyma megpárolása, majd a paradicsom és a paprika hozzáadása, végül az étel készre főzése. Innentől kezdve akár vallásháborúvá is terebélyesíthető eltérések vannak mind az elkészítés apró fortélyai, mind a további belevalók kérdéseiben. Az első komoly döntést igénylő kérdés, hogy a hagymát milyen zsiradékon kell megpárolni; ez lehet szalonna zsírja, bolti vagy házi disznózsír, olaj vagy margarin de akár libazsír is, azaz mindegy, csak zsiradék legyen. A felhevített zsiradékon a hagymán kívül piríthatunk például kolbászt, illetve amikor a hagyma megpárolódott, ízlés szerint pirospaprikát is szórhatunk rá. Persze vannak, akik a lecsónál sem tudják nélkülözni a fokhagymát, azt a vöröshagymával együtt kell pirítani. Megoszlanak a vélemények arról, hogy először jön-e a paradicsom, utána a paprika, vagy fordítva, netán egyszerre az egész. Az “egyszerre mindent bele” elv ellen fellázadhat a fazék oly módon, hogy nem fogadja be a teljes mennyiséget és akkor baj van, lecsó nincs.
Akik nem eléggé reformosan táplálkoznak, sót is tesznek bele, ezt lehet a hagyma párolása közben, után, vagy a paradicsom, paprika hozzáadásakor. Ha kész a lecsó, már késő a sózás. A hagyma párolásakor kicsi vizet is lehet hozzáönteni, ettől puhább lesz a hagymakocka, és később a főzésnél szét is esik akár. Aki csípősen szereti, ún. bogyiszlói paprikát vegyen hozzá; az igazán macsók hegyes-erős méregzöld paprikából készítik, majd a főzés ideje alatt a WC-papírt előrelátóan a hűtőszekrénybe teszik. A paprikát részben, vagy akár egészben lehet cukkinivel, patisszonnal is helyettesíteni, ekkor picit más ízzel találkozunk majd, de megéri kísérletezni.
Ha virslit, kolbászt, vagy lecsókolbászt is szeretnénk élvezni hozzá, elő kell készítenünk – lehet karikára vágni, de akár 10 cm-esre darabolni is – és mikor a paradicsom és a paprika benne van a fazékban és kicsit össze is esett, akkor kell hozzákeverni a virslit/kolbászt. Ha van, aki szalonnát pirít az elején, majd a hagyma párolása előtt kiveszi a zsírból a szalonnakockákat, ugyanekkor jön el az ideje, hogy visszategye a zöldségek mellé.
Közismert lecsóturbó a rizs, amit jobb előtte megfőzni (vagy nem, ki hogy szereti), a krumpli, amit a paprikával/paradicsommal együtt kell a fazékba tenni (vagy nem akkor), illetve a galuska, amit viszont akkor lehet beleszaggatni, amikor már bő levet engedett a zöldség, és félpuhára főtt — de külön is megfőzhető és csak a kész lecsóba potty bele jól.
A Törzsasztalon tejföl is felmerült hozzávalóként, a szakember szerint a kész ételbe kell zúdítani. A lecsónak randa szokása, hogy igyekszik összeégetni a fogyasztó száját, ez ellen a hideg tejföl valamenyi védelmet nyújthat. Az extremitásra vágyók reszelt sajttal is próbálkozhatnak tálaláskor. Szintén a már megfőtt ételbe lehet tojást tenni – aki szereti, behabarhatja, vagy összekeverheti egy tálban a felütött nyers tojásokat, de lehet azonnal a fazékba is önteni – ennél a megoldásnál nagyon elővigyázatosan kell felütni, majd szaglással ellenőrizni a szavatosságát. Eltérnek a vélemények a lecsó szaftját illetően: van aki sokkal szereti, van aki kevéssel. A több szaft előnye a tunkolás élvezete. A fogyasztáshoz és a tunkoláshoz is elengedhetetlenül fontos a kenyér. A kenyér lehet fehér, félbarna, egészen barna vagy egészen fekete is, mindegyikkel nagyon jól tud esni egy jókora tányér lecsó.
Nem feledkezhetünk meg a lecsó külföldi rokonairól sem. Déli rokonai Szerbiában élnek legynagyobb számban, gyuvecs néven, bár ott másképp készítik: darált hússal és rizzsel rétegezve tepsiben, sütőben. A francia rokon ratatouille néven ismert, ahhoz padlizsánt is tesznek, és kakukkfűvel, bazsalikommal is fűszerezik.
Összefoglalva: a lecsó attól az, hogy úgy nevezik.