Egyszer volt, mindig van, volt egyszer egy Bújócskáék. Egyszer ez a Bújócskáék a monitor mellett kibámult az irodája ablakán a csodaszép nyári napsütésbe, és arra gondolt, hogy már csak hármat kell aludni, és kiszabadulhat végre a telekre.
– És ott bizony sütve lesz kérem, parázsban szépen – gondolta. Gondosan mindent elő is állított: krumplit szállított, gombát szárított, fóliát szerzett, marhabőrt cserzett – bár ez utóbbit csak azért, hogy kijöjjön a rím. És hogy jó idő legyen, Bújócskáék egy százhatvan szakaszos napcsalogató versikét is költött, melyet teljes terjedelmében közölni nem áll módunkban: mivel azonnal el is felejtette. És lám, szombat reggelig kitartott a napsütés.
– Lesz sütés, lesz sütés – lelkendezett Bújócskáék, kettőt pattintott, hármat csattintott, mire frissen felsorakoztak mögé a krumplik és a hagymák, a gombák és a répák, a zellerek és egyebek; a sort a Szombat Hajnalban Vásárolt Alufóliák Kara zárta; és nagy lelkesedésében még a Kétméteres Szobapálma is a sor végére ugrott, szétnyomva a gumicukrot. Bújócskáék csettintett és füttyentett, és az egész díszes kompánia elindult vidékre, vidéken a kishegyre, kishegyen a telekre; csak a Kétméteres Szobapálma maradt otthon, hogy összesöpörje a cserepe darabjait és enni adjon a nappaliban dorbézoló gilisztáknak.
– Lesz itt sütés hamar, már csak három kanyar – szavalta Bújócskáék, majd szépen beragadt autóstul a sárba a kishegyen; de nem jött ám zavarba, kiugrott az avarba, és rángatta az autót mindenki: a krumplik és a hagymák, a gombák és a répák, zellerek és egyebek, még a Szombat Hajnalban Várásolt Alufóliák Kara is nekiveselkedett, csak a szétnyomott gumicukor kapott felmentést, mert haldokolt éppen szegény. Az autót ki is rántották, de nem ettek rántottát: felmentek a kishegyre, és mondogatták mind egyre: – Lesz itt sütés hamar, már csak három kanyar!
Ahogy a kishegyre felértek, cseppet sem henyéltek: fát hasogattak, nagy-nagy tüzet raktak és beledobták a gumicukrot is, aki menetközben elhunyt. Aztán küldtek egy SMS-t a Kétméteres Szobapálmának, hogy szégyellje magát.
Amikor a tűz jól égett, elővettek néhány széket, és Bújócskáék nekiült feldolgozni a csapatot. Válogatott gombákat: felvágta a rondákat, a szépeket külön tette, bőrüket nem nyesegette. Karikázott krumplit, hagymát, s a felvágott gombák nagyját fóliába tekerte, kicsi vajjal keverve; ám még tekerés előtt az egész kupacot jól megszórta borsikafűvel és majoránnával. (Nem tett husit bele, mert kényes a bele: ez most vegás kaja lett, bár darált hússal biztos jó lehet ragadozóknak is…)
A tűz közben parázzsá omlott, s hogy ne okozzon többé gondot, a fóliás csomagot Bújócskáék a parázsba helyezte legott; mellé tette desszertnek a róla elnevezett Bújócska Kukoricát is, ami valójában bevajazott és alufóliába tekerintett egész kukoricacső parázson párolva-pirítva.
Ivott bort is eleget, hogy jól bírja a meleget, majd a szép egész gombákat a parázs fölé installálta rácson, s hogy a bor meg ne ártson, hagymás kenyeret majszolt, és erre nem írok rímet mert kimoderálnak még a végén. A gombák szépen füstölődtek és pirultak, úgy tizenöt perc alatt előállt az első falat, amiért ezt az egész napot Bújócskáék kitalálta; kitálalta a mindkét oldalukon megpirongatott egész gombákokat egy vágódeszkára és hagymás kenyérrel megette őket jól.
– Süt van, haha – mondta Bújócskáék háromnegyed óra múlva. Kikotorta a tűzből a csomagokat: a krumplik és a hagymák, a gombák és a répák, zellerek és egyebek a Szombat Hajnalban Vásárolt Alufóliák Karának védelmező karjaiban szépen megpuhultak, megpárolódtak a saját levükben. – Most ti jöttök, kukoricák – mondta Bújócskáék és kivajazott egy darab alufóliát, tett bele eufóriát, cikóriát, Móriát, beletette a Nóriját; aztán mindezt kivette, és a fóliába végül csak a kukoricákat hengergette, és a parázsba vetette.
Amíg a kukorica sült, Bújócskáék az asztalhoz ült és a krumplikat és hagymákat, a gombákat és répákat, zellereket és egyebeket tartalmazó ebédet mind-mind belerámolta a fejébe jól. Akkor hirtelen leszállt egy hatalmas UFO, kilépett belőle Ngam Muga Xolon XIII., a Gasztroglóbusz és Egyéb, Kevésbé Érdekes Helyek Ura, hatalmasat böffentett üdvözlésül, majd azt mondta: – Tasztali grimmelekinget vufgertan ise etrafien! – és koronáját a meglepett Bújócskáék fejére helyezte, majd alufóliába csomagolta magát és lefeküdt a tűzhelyre a kukoricák mellé. – Ejnye milyen buta egy idegen vagy – mondta Bújócskáék, azaz immáron Ngam Muga Xolon XIV, a Gasztroglóbusz és Egyéb, Kevésbé Érdekes Helyek Ura és kiemelte a parázsból Ngam Muga Xolon XIII-at, szépen kicsomagolta, leporolta, jól megszórta a sebtében leszedett kakukkfűvel és úgy tette vissza.
– Na – mondta még úgy fél órával később – ezzel a bazi űrhajóval meg micsináljak?
-= Bújócskáék (Ngam Muga Xolon XIV.) =-